作词 : Molnár Csaba/Vincze Gergely
作曲 : Szakács Gergő/Somogyvári Dániel
Nem tudok mindig talpra esni csak felállni
Új alapra tenni, a régit lezárni
Fullasztó napok a víz alatt tartanának
Az idő telik, lassan varrja rám a szarkalábat
En napfényt vetettem, mégis vihart arattam
Miattad elviselem, míg a lábam kitart alattam
Az új tervek mellé mindig jönnek újabb terhek
Inkább letettem róla, hogy mindenkinek megfeleljek
Hiába esem szét, úgysem maradok úgy
Ez egy darabban is darabos út
Pedig lehetne már minden rossz álom a tegnapé
Hadd lapozzak oda, ahol újra minden oké
Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
Hiába lep el a gond, akkor is felfelé török
Amikor nincs talaj alattam és felettem dörög
Örök túlélő vagyok, ezek rég lefutott körök
Nem tudok visszaesni, ahhoz én túl mélyről jövök
Nem ijedek meg pár negatív látomástól
Mindig erősebbé tesz, ezért a változás jó
Még akkor is, ha fáj soha nem leszek a foglya
Aki hagyja, hogy visszahúzza, azt vissza is fogja
Még véletlen se vagyok tévedhetetlen
De valamiért nem hiszek a véletlenekben
Egyszer minden véget ér, olyan lesz, mint az elején
Amikor újra mi leszünk, és nem csak te meg én
Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
Én pont olyan egyedül szállok
Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
Mert rád ezer évig is várok
Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
[00:00.000] 作词 : Molnár Csaba/Vincze Gergely
[00:01.000] 作曲 : Szakács Gergő/Somogyvári Dániel
[00:10.470] Nem tudok mindig talpra esni csak felállni
[00:13.519] Új alapra tenni, a régit lezárni
[00:16.422] Fullasztó napok a víz alatt tartanának
[00:19.300] Az idő telik, lassan varrja rám a szarkalábat
[00:22.003] En napfényt vetettem, mégis vihart arattam
[00:24.841] Miattad elviselem, míg a lábam kitart alattam
[00:28.053] Az új tervek mellé mindig jönnek újabb terhek
[00:30.452] Inkább letettem róla, hogy mindenkinek megfeleljek
[00:33.372] Hiába esem szét, úgysem maradok úgy
[00:35.751] Ez egy darabban is darabos út
[00:37.787] Pedig lehetne már minden rossz álom a tegnapé
[00:41.303] Hadd lapozzak oda, ahol újra minden oké
[00:43.381] Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
[00:46.539] Én pont olyan egyedül szállok
[00:49.102] Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
[00:51.901] Mert rád ezer évig is várok
[00:54.402] Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
[00:59.638] ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
[01:06.995]
[01:07.698] Hiába lep el a gond, akkor is felfelé török
[01:10.486] Amikor nincs talaj alattam és felettem dörög
[01:13.366] Örök túlélő vagyok, ezek rég lefutott körök
[01:16.088] Nem tudok visszaesni, ahhoz én túl mélyről jövök
[01:18.918] Nem ijedek meg pár negatív látomástól
[01:21.518] Mindig erősebbé tesz, ezért a változás jó
[01:24.270] Még akkor is, ha fáj soha nem leszek a foglya
[01:27.123] Aki hagyja, hogy visszahúzza, azt vissza is fogja
[01:30.051] Még véletlen se vagyok tévedhetetlen
[01:32.601] De valamiért nem hiszek a véletlenekben
[01:35.300] Egyszer minden véget ér, olyan lesz, mint az elején
[01:38.070] Amikor újra mi leszünk, és nem csak te meg én
[01:41.036] Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
[01:44.428] Én pont olyan egyedül szállok
[01:46.634] Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
[01:49.559] Mert rád ezer évig is várok
[01:52.274] Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
[01:57.468] ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom
[02:05.408]
[02:25.127] Mint egy őszi levél, mit elfúj a szél
[02:28.411] Én pont olyan egyedül szállok
[02:30.905] Nem számít, hogy még milyen hosszú a tél
[02:34.148] Mert rád ezer évig is várok
[02:36.330] Visszatér a tavasz, s te maradsz a virágom
[02:41.672] ha itt leszel, veled elfeledem a szomorúságom