(Együtt):
Készen állj!
Vendégünk lesz két úr, kinek illeme és külleme is jó.
Készen állj!
Hisz másféle nem jön, csak pár retkes nyakú falusi tahó.
Készen állj!
Végre lesz egy sikkes és élvezetes, felséges perverzitás.
Készen állj!
Hisz nemsoká jól lakhat minden éhes száj.
Csak várj!
(Krolock):
Boldog éj!
Boldog, mert vendég jött, s ez örömmel tölt el.
Édes úr,lépjenek beljebb hát, a vendég nálam szent.
Az árny lett palástom, szolgám kinn az éj.
Von Krolock gróf vagyok, s e kastély enyém.
Boldog éj, mindenre fátylat von, hogy csúfságot ne láss.
Bűvös éj!
Holtakat támaszt fel e jótékony varázs.
Hűvös mély, sötétség fészke ez és innét nincs tovább.
Ki társam lesz önként magától mellém áll.
Az választ kap ott is, hol válasz nincs is talán.
A világom őrző misztérium mind rá vár.
Fáradtan magányomtól már túl nagy lett e ház.
Eggyé folyt jövő és múlt, egy átok űz nincs más.
Nézd az évek tengerét, végtelen,csak a part jut néked.
Bánat gyöngít és gyűlöltség,
nincs gyógyír ha a sorsod ez lett.
(nagy csend, majd hirtelen hangos nevetés)
(Professzor):
Ne vegye rossz néven excellenciád.
Puszta véletlen,hogy ide tévedtünk.
És épp csak egy kurta pillantást
vetnénk pompás otthonára.
Á, kései XIII. század!
Ha nem tévedek.
(Krolock):
Látom ön igencsak művelt férfiú.
Kihez van szerencsém?
(Professzor):
Abronziusz professzor! Königsbergből
(Krolock):
Áh,ön volna Abronziusz professzor?!
(Professzor):
Hallott rólam?
(Krolock):
Az ön könyve a Denevér.
Nagy mű,mely foglyul ejtett!
(Professzor):
Ez kedves!
Sajnos otthon még leszólnak és mellőznek.
Ténytől tényig,a lényeget nem értik.
(Krolock):
A könyvét netán szignálná,
és kérem, hogy maradjon!
(Professzor):
Miért ne,hisz minden azt súgná,itt volna mit kutatnom!
(Krolock):
És ki ez az ifjú, diák,úgy hiszem??!
(Professzor):
Alfréd,az asszisztensem
(Krolock):
Jó Alfréd megtisztel.
S ő a fiam Herbert, nagy szív,hű barát.
Örvend, hogy itt látja önt.
(Herbert):
Végre lesz majd egy társ, lesz móka vigasság!
(Krolock):
Uraim!
Érezzék magukat otthon!
Koukol!!!
Koukol felkíséri önöket a szobájukba.
(Takarodj!!!/Koukolnak/)
(Professzor):
Pardon!
Pardon excellenciás uram.
Elfelejtettem hogy milyen későre jár.
Biztosan fáradt
(Krolock):
Éjszakai bagoly vagyok,
napközben szinte használhatatlan.
Alfréd! Nem hiányol valamit??!
(Alfréd):
A szivacsom
(Krolock):
Egy ifjú, kit hajt az elszántság.
Csak nyűg, egy szenilis roncs, aki mit sem lát.
Csak oktat és nem érti már mi vonz és mi bánt.
Bízz bennem, ez egy álom világ,
s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
Jöjj s az évek tengerén, mártózz meg s tanulj élni tőlem.
Élvezd azt ha bánat ér, add fel önmagad, ússz a kéjben!
Jöjj és én megtanítlak, mit jelent igazán szeretni.
Hagyd a morált másoknak,
merj az ösztönben vakon bízni.
Így jó, hát merj ígérni,
így lesz új életté a vágy,
légy szabad hát!
🎵
LRC歌词版本
[00:22.00](Együtt):
[00:24.06]Készen állj!
[00:26.06]Vendégünk lesz két úr, kinek illeme és külleme is jó.
[00:32.02]Készen állj!
[00:34.00]Hisz másféle nem jön, csak pár retkes nyakú falusi tahó.
[00:39.14]Készen állj!
[00:41.13]Végre lesz egy sikkes és élvezetes, felséges perverzitás.
[00:47.10]Készen állj!
[00:49.03]Hisz nemsoká jól lakhat minden éhes száj.
[00:54.17]Csak várj!
[00:57.00](Krolock):
[01:00.01]Boldog éj!
[01:02.07]Boldog, mert vendég jött, s ez örömmel tölt el.
[01:07.15]Édes úr,lépjenek beljebb hát, a vendég nálam szent.
[01:16.12]Az árny lett palástom, szolgám kinn az éj.
[01:24.04]Von Krolock gróf vagyok, s e kastély enyém.
[01:31.12]Boldog éj, mindenre fátylat von, hogy csúfságot ne láss.
[01:39.14]Bűvös éj!
[01:42.02]Holtakat támaszt fel e jótékony varázs.
[01:47.09]Hűvös mély, sötétség fészke ez és innét nincs tovább.
[01:55.08]Ki társam lesz önként magától mellém áll.
[01:59.15]Az választ kap ott is, hol válasz nincs is talán.
[02:04.02]A világom őrző misztérium mind rá vár.
[02:14.06]Fáradtan magányomtól már túl nagy lett e ház.
[02:23.11]Eggyé folyt jövő és múlt, egy átok űz nincs más.
[02:37.11]Nézd az évek tengerét, végtelen,csak a part jut néked.
[02:48.12]Bánat gyöngít és gyűlöltség,
[02:53.09]nincs gyógyír ha a sorsod ez lett.
[03:08.18](nagy csend, majd hirtelen hangos nevetés)
[03:13.00](Professzor):
[03:15.00]Ne vegye rossz néven excellenciád.
[03:17.15]Puszta véletlen,hogy ide tévedtünk.
[03:20.10]És épp csak egy kurta pillantást
[03:22.04]vetnénk pompás otthonára.
[03:25.13]Á, kései XIII. század!
[03:30.06]Ha nem tévedek.
[03:31.00](Krolock):
[03:32.00]Látom ön igencsak művelt férfiú.
[03:35.01]Kihez van szerencsém?
[03:36.00](Professzor):
[03:37.05]Abronziusz professzor! Königsbergből
[03:41.08](Krolock):
[03:42.01]Áh,ön volna Abronziusz professzor?!
[03:45.14](Professzor):
[03:46.01]Hallott rólam?
[03:47.00](Krolock):
[03:47.11]Az ön könyve a Denevér.
[03:50.03]Nagy mű,mely foglyul ejtett!
[03:53.10](Professzor):
[03:53.15]Ez kedves!
[03:54.18]Sajnos otthon még leszólnak és mellőznek.
[04:00.06]Ténytől tényig,a lényeget nem értik.
[04:05.02](Krolock):
[04:05.04]A könyvét netán szignálná,
[04:07.14]és kérem, hogy maradjon!
[04:10.12](Professzor):
[04:10.15]Miért ne,hisz minden azt súgná,itt volna mit kutatnom!
[04:16.19](Krolock):
[04:17.06]És ki ez az ifjú, diák,úgy hiszem??!
[04:24.07](Professzor):
[04:24.17]Alfréd,az asszisztensem
[04:26.19](Krolock):
[04:27.06]Jó Alfréd megtisztel.
[04:31.04]S ő a fiam Herbert, nagy szív,hű barát.
[04:39.02]Örvend, hogy itt látja önt.
[04:43.17](Herbert):
[04:44.13]Végre lesz majd egy társ, lesz móka vigasság!
[04:59.00](Krolock):
[05:00.13]Uraim!
[05:02.00]Érezzék magukat otthon!
[05:04.09]Koukol!!!
[05:18.04]Koukol felkíséri önöket a szobájukba.
[05:21.09](Takarodj!!!/Koukolnak/)
[05:21.11](Professzor):
[05:21.19]Pardon!
[05:23.05]Pardon excellenciás uram.
[05:25.17]Elfelejtettem hogy milyen későre jár.
[05:29.03]Biztosan fáradt
[05:30.10](Krolock):
[05:31.06]Éjszakai bagoly vagyok,
[05:33.00]napközben szinte használhatatlan.
[05:36.16]Alfréd! Nem hiányol valamit??!
[05:39.00](Alfréd):
[05:39.12]A szivacsom
[05:40.04](Krolock):
[05:40.13]Egy ifjú, kit hajt az elszántság.
[05:44.17]Csak nyűg, egy szenilis roncs, aki mit sem lát.
[05:49.08]Csak oktat és nem érti már mi vonz és mi bánt.
[05:58.12]Bízz bennem, ez egy álom világ,
[06:05.07]s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
[06:19.04]Jöjj s az évek tengerén, mártózz meg s tanulj élni tőlem.
[06:30.09]Élvezd azt ha bánat ér, add fel önmagad, ússz a kéjben!
[06:39.16]Jöjj és én megtanítlak, mit jelent igazán szeretni.
[06:47.14]Hagyd a morált másoknak,
[06:51.08]merj az ösztönben vakon bízni.
[06:56.12]Így jó, hát merj ígérni,
[06:59.12]így lesz új életté a vágy,
[07:04.02]légy szabad hát!
(Együtt):
Készen állj!
Vendégünk lesz két úr, kinek illeme és külleme is jó.
Készen állj!
Hisz másféle nem jön, csak pár retkes nyakú falusi tahó.
Készen állj!
Végre lesz egy sikkes és élvezetes, felséges perverzitás.
Készen állj!
Hisz nemsoká jól lakhat minden éhes száj.
Csak várj!
(Krolock):
Boldog éj!
Boldog, mert vendég jött, s ez örömmel tölt el.
Édes úr,lépjenek beljebb hát, a vendég nálam szent.
Az árny lett palástom, szolgám kinn az éj.
Von Krolock gróf vagyok, s e kastély enyém.
Boldog éj, mindenre fátylat von, hogy csúfságot ne láss.
Bűvös éj!
Holtakat támaszt fel e jótékony varázs.
Hűvös mély, sötétség fészke ez és innét nincs tovább.
Ki társam lesz önként magától mellém áll.
Az választ kap ott is, hol válasz nincs is talán.
A világom őrző misztérium mind rá vár.
Fáradtan magányomtól már túl nagy lett e ház.
Eggyé folyt jövő és múlt, egy átok űz nincs más.
Nézd az évek tengerét, végtelen,csak a part jut néked.
Bánat gyöngít és gyűlöltség,
nincs gyógyír ha a sorsod ez lett.
(nagy csend, majd hirtelen hangos nevetés)
(Professzor):
Ne vegye rossz néven excellenciád.
Puszta véletlen,hogy ide tévedtünk.
És épp csak egy kurta pillantást
vetnénk pompás otthonára.
Á, kései XIII. század!
Ha nem tévedek.
(Krolock):
Látom ön igencsak művelt férfiú.
Kihez van szerencsém?
(Professzor):
Abronziusz professzor! Königsbergből
(Krolock):
Áh,ön volna Abronziusz professzor?!
(Professzor):
Hallott rólam?
(Krolock):
Az ön könyve a Denevér.
Nagy mű,mely foglyul ejtett!
(Professzor):
Ez kedves!
Sajnos otthon még leszólnak és mellőznek.
Ténytől tényig,a lényeget nem értik.
(Krolock):
A könyvét netán szignálná,
és kérem, hogy maradjon!
(Professzor):
Miért ne,hisz minden azt súgná,itt volna mit kutatnom!
(Krolock):
És ki ez az ifjú, diák,úgy hiszem??!
(Professzor):
Alfréd,az asszisztensem
(Krolock):
Jó Alfréd megtisztel.
S ő a fiam Herbert, nagy szív,hű barát.
Örvend, hogy itt látja önt.
(Herbert):
Végre lesz majd egy társ, lesz móka vigasság!
(Krolock):
Uraim!
Érezzék magukat otthon!
Koukol!!!
Koukol felkíséri önöket a szobájukba.
(Takarodj!!!/Koukolnak/)
(Professzor):
Pardon!
Pardon excellenciás uram.
Elfelejtettem hogy milyen későre jár.
Biztosan fáradt
(Krolock):
Éjszakai bagoly vagyok,
napközben szinte használhatatlan.
Alfréd! Nem hiányol valamit??!
(Alfréd):
A szivacsom
(Krolock):
Egy ifjú, kit hajt az elszántság.
Csak nyűg, egy szenilis roncs, aki mit sem lát.
Csak oktat és nem érti már mi vonz és mi bánt.
Bízz bennem, ez egy álom világ,
s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
Jöjj s az évek tengerén, mártózz meg s tanulj élni tőlem.
Élvezd azt ha bánat ér, add fel önmagad, ússz a kéjben!
Jöjj és én megtanítlak, mit jelent igazán szeretni.
Hagyd a morált másoknak,
merj az ösztönben vakon bízni.
Így jó, hát merj ígérni,
így lesz új életté a vágy,
légy szabad hát!
🎵
LRC歌词版本
[00:22.00](Együtt):
[00:24.06]Készen állj!
[00:26.06]Vendégünk lesz két úr, kinek illeme és külleme is jó.
[00:32.02]Készen állj!
[00:34.00]Hisz másféle nem jön, csak pár retkes nyakú falusi tahó.
[00:39.14]Készen állj!
[00:41.13]Végre lesz egy sikkes és élvezetes, felséges perverzitás.
[00:47.10]Készen állj!
[00:49.03]Hisz nemsoká jól lakhat minden éhes száj.
[00:54.17]Csak várj!
[00:57.00](Krolock):
[01:00.01]Boldog éj!
[01:02.07]Boldog, mert vendég jött, s ez örömmel tölt el.
[01:07.15]Édes úr,lépjenek beljebb hát, a vendég nálam szent.
[01:16.12]Az árny lett palástom, szolgám kinn az éj.
[01:24.04]Von Krolock gróf vagyok, s e kastély enyém.
[01:31.12]Boldog éj, mindenre fátylat von, hogy csúfságot ne láss.
[01:39.14]Bűvös éj!
[01:42.02]Holtakat támaszt fel e jótékony varázs.
[01:47.09]Hűvös mély, sötétség fészke ez és innét nincs tovább.
[01:55.08]Ki társam lesz önként magától mellém áll.
[01:59.15]Az választ kap ott is, hol válasz nincs is talán.
[02:04.02]A világom őrző misztérium mind rá vár.
[02:14.06]Fáradtan magányomtól már túl nagy lett e ház.
[02:23.11]Eggyé folyt jövő és múlt, egy átok űz nincs más.
[02:37.11]Nézd az évek tengerét, végtelen,csak a part jut néked.
[02:48.12]Bánat gyöngít és gyűlöltség,
[02:53.09]nincs gyógyír ha a sorsod ez lett.
[03:08.18](nagy csend, majd hirtelen hangos nevetés)
[03:13.00](Professzor):
[03:15.00]Ne vegye rossz néven excellenciád.
[03:17.15]Puszta véletlen,hogy ide tévedtünk.
[03:20.10]És épp csak egy kurta pillantást
[03:22.04]vetnénk pompás otthonára.
[03:25.13]Á, kései XIII. század!
[03:30.06]Ha nem tévedek.
[03:31.00](Krolock):
[03:32.00]Látom ön igencsak művelt férfiú.
[03:35.01]Kihez van szerencsém?
[03:36.00](Professzor):
[03:37.05]Abronziusz professzor! Königsbergből
[03:41.08](Krolock):
[03:42.01]Áh,ön volna Abronziusz professzor?!
[03:45.14](Professzor):
[03:46.01]Hallott rólam?
[03:47.00](Krolock):
[03:47.11]Az ön könyve a Denevér.
[03:50.03]Nagy mű,mely foglyul ejtett!
[03:53.10](Professzor):
[03:53.15]Ez kedves!
[03:54.18]Sajnos otthon még leszólnak és mellőznek.
[04:00.06]Ténytől tényig,a lényeget nem értik.
[04:05.02](Krolock):
[04:05.04]A könyvét netán szignálná,
[04:07.14]és kérem, hogy maradjon!
[04:10.12](Professzor):
[04:10.15]Miért ne,hisz minden azt súgná,itt volna mit kutatnom!
[04:16.19](Krolock):
[04:17.06]És ki ez az ifjú, diák,úgy hiszem??!
[04:24.07](Professzor):
[04:24.17]Alfréd,az asszisztensem
[04:26.19](Krolock):
[04:27.06]Jó Alfréd megtisztel.
[04:31.04]S ő a fiam Herbert, nagy szív,hű barát.
[04:39.02]Örvend, hogy itt látja önt.
[04:43.17](Herbert):
[04:44.13]Végre lesz majd egy társ, lesz móka vigasság!
[04:59.00](Krolock):
[05:00.13]Uraim!
[05:02.00]Érezzék magukat otthon!
[05:04.09]Koukol!!!
[05:18.04]Koukol felkíséri önöket a szobájukba.
[05:21.09](Takarodj!!!/Koukolnak/)
[05:21.11](Professzor):
[05:21.19]Pardon!
[05:23.05]Pardon excellenciás uram.
[05:25.17]Elfelejtettem hogy milyen későre jár.
[05:29.03]Biztosan fáradt
[05:30.10](Krolock):
[05:31.06]Éjszakai bagoly vagyok,
[05:33.00]napközben szinte használhatatlan.
[05:36.16]Alfréd! Nem hiányol valamit??!
[05:39.00](Alfréd):
[05:39.12]A szivacsom
[05:40.04](Krolock):
[05:40.13]Egy ifjú, kit hajt az elszántság.
[05:44.17]Csak nyűg, egy szenilis roncs, aki mit sem lát.
[05:49.08]Csak oktat és nem érti már mi vonz és mi bánt.
[05:58.12]Bízz bennem, ez egy álom világ,
[06:05.07]s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
[06:19.04]Jöjj s az évek tengerén, mártózz meg s tanulj élni tőlem.
[06:30.09]Élvezd azt ha bánat ér, add fel önmagad, ússz a kéjben!
[06:39.16]Jöjj és én megtanítlak, mit jelent igazán szeretni.
[06:47.14]Hagyd a morált másoknak,
[06:51.08]merj az ösztönben vakon bízni.
[06:56.12]Így jó, hát merj ígérni,
[06:59.12]így lesz új életté a vágy,
[07:04.02]légy szabad hát!
1930's Music Selection Medley: A Foggy Day / The Folks Who Live on the Hill / Hot and Anxious / In My Solitude / Stop the Sun, Stop the Moon / Love Is the Sweetest Thing / Five Foot Two, Eyes of Blue / Indian Summer / My Melancoly Baby / Cherry Red / I Le